Izlandi útinapló 2005

4. napi út (júl. 24., vasárnap)

Vasárnap reggel visszaindultunk a civilizációba, délnek. A Kjölúr úton áthaladtunk a két gleccser között, gyönyörű gleccsernyelvek, tavak, folyók.

A Hvítavatn (64° 32,250', -19° 46,812'), itt ered a Hvíta folyó, ami a Gulfosst „csinálja”.

Rátérve a Reykjavíkba repülővel érkező turistaipari tömeget kiszolgáló „arany körútra”, megnézzük a 3 fő attrakciót, úgymint Gulfoss (Arany vízesés), Geysír (ami tkp a Stokkur) és Thingvellir. A Gulfoss (64° 19,503', -20° 7,339')3 lépcsője impozáns látvány, de messze elmarad a Dettifoss döbbenetétől:

Hátul jól látszik a mély kanyon.

A madarakon kívül a szárazföldi fauna számosnak aligha mondható, a rovarokon kívül a sarki róka említhető. Háziasított állat is csak a birka és az izlandi ló (elvétve marha) van, teljesen ridegtartásban, kutyát, macskát sem láttunk. Külön alfajt képviselnek, génállományuk az 1000 évvel ezelőttit őrzi (akárcsak az embereké:)

Közel van a Geysír (64° 18,743', -20° 17,728'), ami így tör ki (amúgy persze a Stokkur, mert a névadó 70 éve pihen) közel 30 méter magasra. Megtelik és duzzadozik a kürtő:

Egyszer csak kilő,

majd kiürül és újra megtelik:

Na még egyszer:

Átvágtunk 1 hegyen (365-ös út) Thingvellirbe ( 64° 15,643', -21° 7,857'), ami tényleg különös hely. Tkp 1 festői környezetben levő hosszú hasadék, ami egyrészt az eurázsiai és amerikai kőzetlemezek határán van, és évi 8 cm-t távolodik a két fala egymástól. Sokhelyt úgy összeilleszthető a két rész, mint Afrika és Dél-Amerika. Szóval lemeztektonikai értelemben ez a senki földje a két kontinens között. Másrészt viszont az izlandi történelem kultikus helye, az egykori népi parlament, az Althing helyszíne. Már az 1100 évvel ezelőtti honfoglalás és államalapítás után létrejött a legősibb népképviselet intézménye, az izlandiak soha nem ismerték az abszolutizmust. Évente összegyűltek a két szélvédett fal között és törvénykeztek, ítélkeztek (végrehajtás helyben). Itt döntöttek a kereszténységről és itt kiáltották ki 1945-ben újra a függetlenséget.

A jó akusztikájú törvénymondó domb, az izlandi történelem szakrális középpontja:

Fél lábbal Amerikában:

Bár csak 50 km-re voltunk Reykjavíktól, a turistanyüzsgésből visszaindultunk a felföldre, a terv szerint Thórsmörkbe (am. Thór fái, tehát akkor még voltak), szállás foglalva (http://www.fi.is/page.asp?id=726) Az 1-esen (most már visszafelé) elmentünk a F249-es útig (63° 36,623', -19° 59,549'), remélve, h a csapadékszegény időjárás segít átkelni a számtalan gázlón. Igen rossz úton haladtunk és leközdöttünk 4 széles (25 m), (nekünk) mély (50-60 cm) és sebes, zavaros patakot. Fontos, hogy mind előtt bele kell menni a vízbe (nem árt 1 gumi halászdressz), eltervezni az útvonalat, eldobálni a nagyobb köveket. Ez már semmiképpen nem járható 2kerék meghajtással. Szóval a 4. után jött 1 „nagykerekű” és mondta, h ne erőlködjünk, mert bár a következő gázlók is ekkorák, de a végén a Klossá folyó tejesen árad, 130 cm (!) – mutatott fotót az átkelésről, durva – a vízállás, a HRV-vel reménytelen . Meleg van, olvad a gleccser. Visszamentünk a gázlókon és 8 óra lévén, sátrat vertünk 1 nagyon szép helyen (vadkemping). Az eredeti tervtől az egész úton csak itt tértünk el, sztem Thórsmörköt csak busszal v nagyon komoly autóval érdemes betervezni (akkor is inkább kora reggelre időzítve az átkelést) Egyszóval vadkemping (63° 40,538', -19° 48,958'):