Izland, júl. 21-28.
Csütörtök reggel 8-kor (óra megint vissza 1-et, de jó tudni, ha hajón minden nyitvatartás a faröeri idő szerint játszik (vagyis ez a shiptime), tehát kelés 6-kor. Felszínes határellenőrzés, mindent (étel-ital) tagadunk (a Mercedesszel érkező magyar nászutaspárt 3 órán keresztül vizsgálták). Horgászbotot, ha visz vki, fertőtleníteni kell! A kikötő, Seydisfjordur után az 1. hely Egilsstadir, jellegtelen kisváros, ronda modern kockaházakkal. Ált. mindenki itt áll meg pénzt váltani (nem kell sok, kártya jobb, sztem 4 főre a 100 Euro is bőven elég), tankolni (benzin nem drágább, mint Dániában, kb 350 Ft/l), minden más viszont jóval. Persze minden kapható, de bolt csak a nagyobb városokban van. Mi tkp. csak kenyeret, zöldséget és gyümölcsöt vettünk. Északra indultunk az 1-esen (minden tip. járművel járható, bár néha keskeny és rossz is tud lenni. Körbe megy a sziget szélén, a lakott zónában. Sebesség max 90, nagyon büntetik (mi megúsztuk, de dorkuszék a Mercivel 2 részletben 180.000 Ft-ot fizettek... brrrr) Mi végül is rendőrt sem láttunk, de katona aztán tényleg nincs. Izland az 1etlen ország, ahol nincs semmilyen fegyveres testület (mikor Gorbacsov itt találkozott Reagen-nel, a parti őrség volt a testőrségük (persze fegyvertelenül...). Még jó, h a 70-es évek „halászháborújában” majdnem hadat üzentek Angliának (a dipl-i kapcsolatok mindenesetre 20 évre megszakadtak)
1. napi térkép (júl. 21., csüt.): 
Hosszú, kietlen út után átkelés a Jökolsá á Fjöllumon (=gleccserfolyó, a Vatnajökullból ered), szerencsére hídon (Lat/Long (deg, min) ISN93 (WGS84) Latitude: 65° 37,369' Longitude: -16° 11,277'). Mint a legtöbb híd, ez is 1sávos, kitérőkkel. A sziget legnagyobb folyója ijesztően hatalmas, zavaros és sebes. Utána lávamező kezdődik, amit sebtében el is kezdtünk fotózni, nem sejtve, hogy 1 hétig szinte mást sem látunk. A Krafla (65° 42,752', -16° 44,072') már messziről jól látszik a sok gőzoszlop miatt. Az egész hegyet becsövezték geotermikus erőműnek, borzasztó hangosak: 
A Vití (=pokol ,65° 42,999', -16° 45,012'), vagyis a kráter szép, szabályos, lemenni nem nagyon lehet. Mellette mellékkráter és szolfatára: 
A hegy mellett végtelen, friss lávamező. Itt vannak a legfrissebb, 80-90-es évekbeli kitörések nyomai is. A jó elkülönülő lávamezők kora könnyen becsülhető, 1-200 évesen már lekopnak az éles szélek és megjelenik rajta az élet (de miből él?) A táj olyannyira holdbéli, h az Apolló program holdraszállói is itt tréningeltek. A félig-meddig jelölt útról nem tanácsos letérni, szúrós és éles minden és rengeteg a lávaalagút (jó másfél órás séta, 65° 43,470', -16° 45,823'): 
Itt tisztán látszik az alig 20 éves lávafolyás: 
Teljesen pokoli a hely, mintha Verne Otto Lidenbrock-ja itt indult volna a Föld alá. (Pedig az a misztikus Snaefelsjökull hegye nyugaton, ajánlott irodalom H. Laxness: Kereszténység a gleccser aljában, pont 1 ilyen útra való olvasmány, nagyon erős szöveg + kapható. Amúgy az Izlandon töltött 1 hét alatt gyakorlatilag itt áztunk meg először és utoljára, szinte végig napsütötte, remeg időnk volt. Óriási mázli. A Krafla után1 lendülettel (a Myvatn tavat délről kerülve) elmentünk a Godafoss vízesésig (65° 41,072' , -17° 33,317'). Lenyűgöző, de még nem tudtuk, h ennél csak sokkal nagyobbakat látunk. Neve mondai, a kereszténység felvételéről tartott szavazás után innen dobták a régi istenek bálványait a folyóba (1 kis etimológia: Goda=isten, foss=vízesés, vatn=tó, stadir=város, fjöllum=folyó, vík=öböl, höfn=kikötő, brú=híd, jökull=gleccser, vití=pokol, kráter. Könnyű megjegyezni, szinte mindent földrajzi nevet így hívnak, meg hát csak germán nyelv. A személynévadás is archaikus keresztnév+apa neve+-son/-dottir, vö. Vata fia János. A befogadott 56-os magyarok csak úgy kaptak állampolgárságot, ha izlandi nevet vettek fel, így lett Kovács Jánosból Johannes Stephanson. Magázódást nem ismer a nyelv, mindenki tegez mindenkit) 
A történet hihető, Izlandon mindent lejegyeztek, val. a világtörténelem 1etlen kultúrája, ahol a kezdetektől általános az írásbeliség, ezért tudják pontosan h hol lakott pld Thórfinnur Karlsfeni, mikor visszajött Amerikából 1020-ban... Visszafelé alaposabban megnéztük a Myvatn-tavat, híres pszeudokrátereivel (nem igazán tudják hogy is keletkeztek, de az biztos, h nem vulkáni kráterek) 
(ez még nem a tó, de mellette folyik 65° 35,773' , -17° 10,265') 
(65° 36,043' , -17° 1,593' )
(Fotó innen:65° 38,275' , -16° 53,672' )
A tó neve amúgy szúnyogtavat jelent, tényleg - ahogy máshol is, ahol víz van és meleg - rengeteg a szúnyog meg a légy, de hálisten nem csípnek, viszont nagyon idegesítőek. A furcsa kis legyek szinte rátapadnak az ember bőrére. Visszafelé Dimmoburgir (65° 35,359' , -16° 54,820') groteszk-mesei lávamezeje. A 2000 éve megkövült láva furcsa, várszerű képződményeket hozott létre. Jó nagy sétát érdemel. (esti képek nappali fényben) 
Esti szállás a tó partján Reykjahlíd-ban, tkp farmszállás, a http://www.farmholidays.is/ -on keresztül is foglalható, de közvetlen olcsóbb (mint mindegyik, ha megtalálod:): http://www.elda.is/index.html. Mint a képen is látszik, személyautó ritka (ha igen, akkor is kicsi, rajolós német nagydögök itt nincsenek, ok: használhatatlanság + puritanizmus), terepjárók közt leggyakoribb a Suzuki Jimny, mind bérelt. 
Kezdtük szokni az éjjeli napsütést, naplementekor(11 körül) itt is leszáll a köd, ebből született az alábbi sorozat (templom: 65° 38,639' , -16° 54,645'): 
Pontban éjfélkor készült kép. Még jó, hogy van közvilágítás: 